KARBURÁTOR MŰKÖDÉSE, TISZTÍTÁSA ÉS KARBANTARTÁSA
Belső égésű erőforrásoknál a megfelelő üzemanyag-levegő keverék előállítása, valamint hengerbe juttatása igen összetett folyamat. A problémára a karburátor, más néven porlasztó nyújt megoldást, feltéve persze, hogy úgy működik, ahogy kell…
Cikkünkben az alábbi kérdésekre igyekszünk válaszolni:
• Miért jó a karburátor?
• Hogyan működik a karburátor?
• Milyen karburátorhibák vannak?
• Mitől indul nehezen a motor?
• Miért dadog, torpant gyorsításnál a motor?
• Miért szegény a keverék?
• Mitől dús a keverék?
Miért használnak karburátort a gyártók?
Manapság a legtöbb nagy köbcentis gépnél már elektronikus befecskendező gondoskodik az üzemanyag-ellátásról, de a karburátor még mindig nem ment ki a divatból, hiszen viszonylag olcsó, egyszerű és strapabíró szerkezet. Ha jó minőségű a tüzelőanyag, évtizedekig is használható gond nélkül.
Mivel a dugattyúkat a benzin égése, illetve terjeszkedése hozza mozgásba, az elsődleges feladat, hogy üzemanyagot és levegőt juttassunk a cilinderekbe. Mikor a dugattyú lefelé mozdul, nyomáscsökkenés történik, ezt egyenlíti ki a légköri nyomás hatására betoluló levegő, amihez az üzemanyagot keverjük. Persze nem akárhogy! A cél, hogy az üzemanyag és a levegő aránya a henger minden részében azonos legyen, ezért a porlasztó – nevének megfelelően – porlasztva, mindig az ideális mennyiségben adagolja a naftát a levegőhöz. Egy kilogramm benzin elégetéséhez 14,7 kilónyi levegő szükséges, ezt veszik alapul a mérnökök, és a motorkarakterisztikát figyelembe véve hangolják az üzemanyag-ellátó rendszert.
Hogy működik a karburátor?
Egy porlasztóval ellátott, benzines aggregátnál a következőképpen fest a művelet. Indításkor a berúgókarral vagy önindítóval lendületbe hozzuk a főtengelyt, minek hatására a dugattyúk „útra kelnek”, és – a szívó ütem során – vákuumot állítanak elő a hengerekben. A beáramló levegő mennyiségét az úgynevezett szívócsatornában elhelyezett fojtószeleppel (általában pillangószelep) vagy tolózárral határozhatjuk meg, amit a gázmarkolat mozgat tokozott huzal, azaz bowden segítségével.
Maga az üzemanyag érkezhet ejtőtartályból (pl. a hagyományos, fentre helyezett tank), ahonnan a gravitáció hatására folyik le a karburátorhoz, vagy – ritkább esetben – küldheti elektromos szivattyú. Bárhogy is, egyenesen a karburátor úszóházába kerül, amiben egy levegővel töltött vagy habszerű úszó mozog fel s alá a folyadékszint függvényében. Ehhez kapcsolódik egy tűszelep, amit alacsony szintnél nyit, magasnál pedig zár, tehát csak akkor juthat benzin az úszóházba, ha szükség van rá.
Maga a benzin úgynevezett kehelycsövön keresztül jut fel az úszóházból a szívócsatornába, méghozzá – a levegőhöz hasonlóan – a légköri nyomás hatására. A légoszlop az úszóházon kialakított, P0 jelölésű furaton át nehezedik rá a folyadékra, a szívócsatornába áramló üzemanyag mennyiségét pedig a kehelycsőbe csavart fúvóka furatának átmérője határozza meg. Hogy mikor induljon meg az áramlás, arról már a motoros dönt: a kehelycső tetejét záró porlasztótű helyzetét a gázmarkolattal szabályozhatja.
Érdekesség, hogy alapjáraton a klasszikus porlasztók esetében a szelep nem zár tökéletesen, valamennyi levegő mindig áramlik a hengerek felé. Ehhez rendelnek egy másodlagos, úszóházat és szívócsatornát összekötő, alapjárati fúvókával „bélelt” csövet vagy furatot, amin az alapjárathoz kellő tüzelőanyag juthat a motorba.
Mi az a szívató?
Mint ismeretes, hideg időben a hengerfalakon lecsapódhat az üzemanyag, ezáltal elszegényedik, azaz túl alacsony benzintartalmúvá válik az üzemanyag-levegő keverék. Ezt küszöböli ki a köznyelvben szívatóként élő, valójábandúsítónak hívott rendszer, amit egykoron manuálisan lehetett szabályozni, de ma már leginkább elektronika vezéreli. Akárcsak az alapjáratnál, itt is egy fúvókával kiegészített cső vagy furat köti össze az úszóházat a szívócsatornával, ez biztosít üzemanyagtöbbletet az erőforrásnak, amíg bemelegszik.
Kevesen tudják, de modernebb karburátorokon találhatunk másodlagos dúsítót, melyet azért alakítanak ki, hogy az alsó fordulatszám-tartományban is kellőképpen dinamikus legyen a gép. Lévén, hogy kis fordulatnál a beáramló levegő mennyisége is kicsi, a mérnökök egy másodlagos tartályocskát helyeznek a karburátorban, ahonnan dugattyú préseli be a benzint a szívócsatornába, ha nagy gázt húzunk.
A karburátor hibái. Mitől borul fel az üzemanyag-levegő arány?
Ha nem jut elég üzemanyag a motorba, első lépésként ellenőrizd, hogy van-e benzin a tankban, nyitva van-e a benzincsap, eltömődött-e az üzemanyagtartály szellőzője (más néven szuszogója) vagy megsérülte-e a benzincső! Amennyiben nem találsz hibát, valószínűleg nem megfelelő a levegő-üzemanyag arány. Ha szegény a keverék, a motor nehezen indul, lomha, gyakran leáll, ha túlságosan dús, a hajtómű szivató nélkül is beindul, gyorsításnál bedadog, továbbá zabálja a benyát és elkoszolja a gyertyákat. Lássuk, minek mi állhat a hátterében!
Elszegényedik az üzemanyag-levegő keverék, ha
- eltömődik az úszóház vagy a tank szellőzőnyílása,
- megszorul a porlasztótű a kehelycsőben,
- nem nyílik ki a tűszelep az úszóházban, ezért nem jut be elég benzin,
- elkoszolódik és eltömődik a benzinszűrő,
- elzáródik a fúvókák valamelyike (szennyeződés az üzemanyagban),
- fals levegőt szív a rendszer (ezáltal túl sok beáramló a levegő az üzemanyaghoz mérten).
Dússá válik az üzemanyag-levegő keverék, ha
- az úszóház tűszelepe nem zár és nyakló nélkül ömlik be a nafta (eltörhet a mozgatómechanika, beragadhat a szelep és/vagy kilyukadhat és megtelhet üzemanyaggal az úszó),
- a tűszelepház O-gyűrűje nem tömít megfelelően,
- valamelyik fúvóka nincs a helyén (pl. kirázódott),
- nem zárt el a dúsító (túl sok a nafta),
- indokolatlanul nagy fúvókaátmérő (pl. hibásan választott vagy felcserélt fúvókák miatt),
- levegőhiány (elkoszolódott szűrő, elzáródott légcsatorna),
- ha üzemanyag kerül a motorolajba, nagy hőnél elillanhat, és a kartercsövön, illetve a légszűrőn át a karburátorba jut.
Bármire is van szükséged, a TomaMotor webáruházában biztosan megtalálod. Ha mégsem, írj nekünk bátran, segítünk a felkutatásban és a beszerzésben!